3 évvel ezelőtt
-Regina szemszöge-
-Justin! Justin! Hé várj már!- lihegtem, miközben Justin húzott keresztül engem az erdőn. Már sötétedett így nem láttam sok mindent, csak azt hogy hova lépek, de azt is nehezen.- Elárulod végre hogy hová megyünk?
-Hát oda!-mutatott maga elé Justin. Odanéztem ahová ujja mutatott, és csodálatos látvány terült elém.
-Justin ez gyönyörű hely. Mikor találtad?
-A múlt héten egy kis magányra vágytam így eljöttem sétálni az erdőbe, majd rábukkantam erre a helyre.-Leültünk egy dombra, és elkezdtünk beszélgetni. Órákon át beszélgettünk míg nem csönd telepedett közénk, amit Justin tört meg.
- Figyelj Reg. El kell mondanom valamit..-itt felültem és figyelmesen hallgattam minden egyes szavát.-..Emlékszel Scoot-ra aki felkeresett engem két hónappal ezelőtt?
-Igen, persze.
-Szóval az van hogy, elutazok vele. Anya beleegyezett. Megkezdem énekesi karrieremet.-Szavai hallatán még levegőt is elfelejtettem venni.
-Mikor jössz haza?
-Fogalmam sincs. Talán évek múlva.
-Itt hagysz? Olyan hosszú időre?
-El fog telni az idő hidd el. Majd skypeolunk. És ott van Nicole is.-Könnyek gyűltek a szemembe amiket Justin letörölt a kezével. Oda hajoltam, majd megcsókoltam. Elváltunk egymástól és csak meredten ültünk.
-Bocsánat.. ezt nem lett volna szabad.-mondtam és felálltam.-Megyünk haza? Fáradt vagyok.
-Igen, persze.-Hallatszott Justin hangján a szomorúság. Rossz döntés volt meg csókolnom hiszen csak barátok vagyunk. Átmentünk az erdőn, majd beültünk a kocsiba.
-Figyelj Justin. Nem lett volna szabad megcsókoljalak. Csak a pillanat hevében éltem. Hisz elmész és-és fogalmam sincs mikor jössz haza, csak össze vagyok zavarodva.
-Persze, megértelek. Te leszel az aki az egyik legjobban fog hiányozni.
-Te is fogsz hiányozni nekem. Nem alszol ma nálunk?
-Végül is, miért ne?- leparkoltunk Justinék háza előtt, majd átmentünk hozzánk. Nico-t nem találtam sehol. Biztos elment vásárolni vagy valami.
-Főzzünk valamit?
-Én nem vagyok éhes, de ha akarod neked főzhetünk valamit.- válaszolt justin miközben leült a nappaliba.
-Süssünk palacsintááát.-Játszottam el az 5 éves kislányt.
-Előre kalózok! Irány a konyha!- szállt be Justin is a szerepjátékba, majd felvett a hátára és befutott a konyhába. Leültetett a konyhapultra és elővett mindent ami a palacsintához szükséges. Leugrottam a pultról és előpakoltam néhány tálat majd elkezdtem összekeverni az alapanyagokat. Lesett aztán hogy az asztalon nincs ott a liszt. Mikor megakartam róla kérdezni Justint egy nagy adag liszt szóródott a hajamba, Justin jóvoltából. És akkor megkezdődött a hatalmas liszt csata. Fél órán keresztül játszottunk, amíg az egész konyhát liszt nem borította. Kifutottunk a konyhából fel a fürdőbe ahol fehérneműbe letusoltunk együtt, majd bementünk a szobámba és ledőltünk az ágyamra. Feküdtem az ágyon és azt gondoltam hogy valami nincs rendben. Túl nagy a csönd. Körbenéztem és sehol nem láttam Justint. Felálltam hogy megnézzem hova lett Biebs, de amikor lépni akartam egyet visszaestem az ágyra, mivel justin visszalökött és elkezdett csikizni. Már sírtam a nevetéstől, de nem hagyta abba.
-Jus..Justin. Elég. Kérlek!!
-Most megkaptaaaad!
-Kapd be!
-Mit?
-Amit tudsz!
-csöcsök?
-Bolond!-ezzel hozzávágtam egy párnát.-Álmos vagyok. Aludjunk szerintem. Jó éjszakát Justin.
-Jó éjt Regi......
Reggel amikor felkeltem nem találtam senkit sem magam mellet. Az éjjeliszekrényemre tévedt a tekintetem ahol egy levél állt.
"Regi!
Sajnálom hogy csak így elmentem, és nem köszöntem el tőled de nem erősségem a búcsúzkodás. Kérlek értsd meg! Nem bírnálak úgy itt hagyni hogy látom ahogy sírsz. Nem akarlak sírni látni. Ha téged sírni látlak biztos én is elsírtam volna magam. Remélem megtudsz bocsájtani.
Ezer puszi:
Justin"
Justin"
Sírva rogytam a földre. Lehetetlen hogy köszönés nélkül távozott. Elment, ezzel magával víve szívem egy darabját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése